Minden alkalommal, amikor visszanézem a fotóimat egy-egy utazást követően, egy fotótéma állandó, amiről biztosan csináltam fényképet, és ez nem más mint az aktuális ország jellegzetes, vagy éppen isteni finom étele(i), itala(i). Amikor ezzel kapcsolatban leesett a tantusz először csak jót nevettem. Főleg mostanában, hogy a kulináris élevezeteknek már a testi kivetülése is látszik rajtam. Aztán azon filóztam, hogy vajon hány ember van azzal tisztában, hogy ahová éppen utazik, legyen az belföld, vagy külföld, milyen jellegzetes étkekkel bír az adott ország. Ezt végiggondolva szeretnék bemutatni néhány olyan országot, melynek kulináris világa mély benyomást tett rám.
Elsőként európai országok ízeit mutatom be, ahol már megfordultam. Az eddigi legnagyobb hatást nem is az adott ország, hanem annak egy távoli szigetcsoportjának ízei gyakoroltak. Ez a szigetcsoport nem más, mint a portugál fennhatóság alá tartozó Azori-szigetek. São Miguel vulkáni szigete nem mentes a vulkáni tevékenységektől. Ennek egyik megtestesülése, hogy a sziget több pontján forróvizes vulkáni utóműködés figyelhető meg. Furnas település és környéke már-már iskolapéldája lehet e jelenségnek.
(saját fotó, xiaomi 4)
(saját fotó, xiaomi 4)
Első ottlétem alkalmával a Lagoa das Furnas parkban a kigőzölgések között földkupacok jelezték, hogy valamit elástak a földbe. Mellettük egy-egy étterem jelzése volt kivehető. Majd fiatalemberek érkeztek hosszú kampós botokkal, és láthattam egy ilyen "feltárást". A földhalom alatt betonnal kiöntött több méter mélységű lukat alakítottak ki, amiből hatalmas fedett fazekat emeltek ki. A gőzölgő lyuk rendkívüli látvány volt. Ezt nem hagyhattam annyiban, ezért utána kérdeztem egy park béli alkalmazottól, hogy mi van a fazékban és hol lehet megkóstolni. Kiderült, hogy a táblácskákon az éttermek nevei és címei szerepelnek. A hatalmas fém fazékban pedig a sziget specialitása a Cozido das Furnas található. Ez nem más, mint a föld hőjében főtt és párolódott húsok és zöldségek keveréke.
(saját fotók, xiaomi 4)
Furnas központjába érve szerintem nincs olyan étterem, ahol ne lenne ez a "húsosfazék" jellegű étel. Érdekes az angol elnevezés is, ami egy plakátról köszönt vissza "boiled meat". A maga nemes egyszerűségével csak ennyi, hogy főtthús. Nem vitték túlzásba!
(saját fotók, xiaomi 4)
Mi a Restaurante Banhos Ferreos nevű étteremben próbátuk ki ezt a specialitást. Három féle hús (csirke, marha, sertés) és különféle zöldségek (káposzta, burgonya, répa) több mint hat órás közös párolódásának eredményét szúrtuk villáinkra. Az első ami az étellel kapcsolatban eszembe jutott, az a vasárnapi húsleves volt, amit a nagymamámnál ettünk, csak ennek nem volt leve. Párolt hús, párolt zöldség, tipikusan az az eset, amikor kietted a tányérodból a leves levét és ott maradtak a főtt dolgok. Már csak a torma hiányzott. Ami ezt az egészet megbolondította, az a fahéjas hurka darabka volt, amit tulajdonképpen csak úgy mutatóba raktak a tál tetejére.
(saját fotók, xiaomi 4)
Az ebéd után nem tudtam eldönteni magamban, hogy ez most akkor ízlett, vagy hogy most egy hű de nagy szám volt, vagy sem. Egy év elteltével viszont amikor újra a szigetre látogattam, nem volt kérdés, hogy valamelyik nap ebédre ezt fogjuk enni. Olyannyira ezt, hogy ugyanabba az étterembe mentünk vissza. Hozzá kell tennem, az első alkalommal még nem ettem meg a marhahúst, ezért hiába a zöldségek, a húsadag kicsit kevésnek bizonyult, és a csirkét se főtthúsként szeretem leginkább. Második alkalommal viszont egészen jól működtek az ízek, megvolt a teljes harmónia, a marhahús kimondottan jól működött a párolt zöldségekkel. Gondolatban megint nagyanyám konyhájában voltam. Ez a nosztalgikus hangulat számomra felbecsülhetetlen! Mindemellett fantasztikus dolognak tartom földanyánk természeti kincseit kiaknázva elkészíteni étkeinket.
Összességében egy markáns élményben volt részem, amit mindenkinek meleg szívvel ajánlok, ha a szigetre látogat!
