Napjainkban, amikor korlátozottak a lehetőségeink a szabad mozgás, kirándulás és nyaralás tekintetében, elég csak a szabadba kilépni, s máris kertünk madarai tárulnak szemünk elé. Tollas barátaink esztétikai értékükön túl, nagyon hasznos társaink a mindennapokban. A legismertebb, s legkedveltebb emberi társaságot is jól viselő madárfajokat szeretném most bemutatni. 

Kertünk madarai

Forrás: saját fotó, EOS M50

Már már harmadik éve, mióta családi házban lakom, tudatosan figyelek arra, hogy a környezetünkben élő madarak megfelelően legyenek ellátva, főleg a téli időszakban. Az etetésükön és itatásukon túl, egy mesterséges odúval is segítem a megtelepedésüket. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a napokban egy széncinke pár már ki is bérelte leendő fészküknek. 

Odúbérlők

Forrás: Forrás: saját fotó, EOS M50

A jelenlegi járványhelyzet egyik pozitívuma, hogy a homeoffice mellett jut időm a madarak megfigyelésére és fotózására, videózására is. Ez a korábbi életvitelem mellett bármennyire is szerettem volna, nem volt megoldható. Így amikor e sorokat írom, arra kérem az olvasót, hogy a sok nehézség és hiány, vagy nélkülözés közepette, örüljünk egy kicsit annak, ami körül vesz. Ismerjük hát meg leggyakoribb szárnyas látogatóinkat.

Fekete rigó

(turdus merula)

Forrás: saját fotó, EOS M50

Hazánk egyik legismertebb és talán leggyakrabban látott állandó énekesmadara a fekete rigó. A telet is hazánkban tölti. A hímek fekete tollazatúak, csőrük élénk narancssárga, a tojók és a fiatal egyedek barnás színezetűek, úgynevezett rejtőszínük van. Fő táplálékuk a különféle rovarok (lószúnyog), giliszták és bogyós termések (vadrózsa, galagonya). Téli etetésüket tavasszal és nyáron fuvolázó énekükkel és "rovarmentesítéssel" hálálják meg. Gyakran látjuk őket az avarban keresgélni. Az eurázsiai elterjedésű faj országunk területén szinte mindenhol megtalálja a megfelelő körülményeket, így a hazánkban fészkelő-állomány meghaladja az egymillió párt. Évente kétszer, legfeljebb háromszor költ, 4-6 tojást. A fészket a tojó építi bokrokon, fákon, ereszcsatornákon, de akár a talajon is megtalálhatjuk a gallyakból, fűszálakból és sárból felépített fészket. Fiókái fészeklakók. A röpképtelen fiókákat a szülők etetik, gondozzák. Közeli rokona az énekesrigó és a sárgarigó. Védett madár!

Házi rozsdafarkú

(Phoenicurus ochruros)

Forrás: saját fotó, EOS M50

Kis termetű és karcsú, általánosan elterjedt madarunk a házi rozsdafarkú. A vörös farktollait gyorsan rezegtető madarunk e mozgásáról könnyen felismerhető. A hímek és tojók színe különbözik. Míg a hímek fejükön és begyüknél feketés színűek, majd hamuszürkére váltanak, addig a nőstények szürkés színe beleolvad környezetükbe. Vöröses színű, hosszú farktollaikkal ügyesen egyensúlyoznak a fák ágain. A telet a mediterráneumban (Földközi-tenger partvidéke) tölti, s az első hóolvadást követően, kora tavasszal már hazánkban ismét megfigyelhetők. Rovarokkal, pókokkal táplálkoznak. Fészküket változatos anyagokból és változatos helyeken készítik, nem idegen számukra más madarak elhagyott fészkét "újrahasznosítani". Évente többször költenek, elsőként 5, majd 4 fészeklakó fiókát nevelnek. A szülők közösen gondozzák fiókáikat. Legközelebbi rokonuk a kerti rozsdafarkú, mellyel könnyű összekeverni. Védett madár!

Kék cinege

(Parus caeruleus)

Forrás: saját fotó, EOS M50

Kékes színű, kis termetű kerti madarunk a kék cinege. Egész Európában elterjedt faj. A telet hazánkban tölti, s kis termete ellenére agresszív más madárfajokkal szemben. Égszínkék fejtetője, szárny- és faroktollai miatt eltéveszthetetlen. A kifejlett példányok és a fiókák is rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, de a tél beálltával magvakat fogyasztanak. Kihelyezett etetőkkel segíthetjük biztonságos áttelelésüket. Ilyenkor az etetőkbe napraforgómagot rakjunk, vagy kihelyezett cinkegolyókkal etessük őket. Párzási időszakban a nőstény kék cinege méretéhez képest nagy fészket készít gyökerekből, fűszálakból, szalmából, s azt szőrrel béleli ki. Odúban költi 6-14 tojását. A fészeklakó fiókákat a szülők közösen gondozzák. Közeli rokona a szintén gyakori szén cinege. Védett madár!

Balkáni gerle

(Streptopelia decaocto)

Forrás: saját fotó, EOS M50

A galambnál kisebb, karcsúbb állandó madarunk a balkáni gerle. Nyaka hátulsó részén húzódó fekete csíkról felismerhető. Kellemes, búgó hangjáról már akkor megismerjük, mikor még nem is látjuk. Az eredetileg Ázsiában honos balkáni gerle az 1930-as években jelent meg hazánkban, s mostanra egyik leggyakoribb városi és kerti madarunk lett. A telet kisebb csapatokba verődve hazánkban tölti. Ilyenkor is főként magvakat (gabonamagvak, gyommagvak) fogyaszt, ritkábban rovarokat és csigákat is eszik. Laza szerkezetű, gallyakból álló fészkét fákra, ereszcsatornákba, épületek erkélyein, tetőszerkezetén építi. Évente 4-5 fészekaljat nevel, benne alkalmanként két-két fiókával. A fészeklakó fiókák nevelésében mindkét szülő kiveszi a részét. Nem védett madár!

Ha tetszett a cikk az MME honlapján még többet megtudhattok e madarakról. A leírt tartalom is a honlapon található leírások alapján készült. 

Folytatás következik!