Földünk egyik egyedülálló jelensége a felszín alatt keresendő. A vulkáni tevékenységek egyik szemet gyönyörködtető formakincse a lávacső. Ilyen lávacsövek futnak a felszín alatt São Miguel (Azori-szigetek) szigetén is. Európában nem egyedülálló ez a jelenség. Izlandon, a Kanári-szigeteken, sőt még Olaszországban is felkereshetünk ilyen felszín alatti barlangokat.
Hogyan születik a lávacső?
A vulkánkitörést követően (Azori-szigetek esetében bazaltos vulkanizmus) a felszínre kiömlő láva az erózióbázis felé, jelen esetben az óceán felé veszi az irányt. Az alacsonyabb felszíni hőmérsékleten a láva külső rétege megszilárdul, s benne a forróbb, mozgékonyabb láva tovább folyik. Ezek a csövek akár az óceánig is érhetnek. A születő barlang nagyságát a benne folyó láva tömege, sebessége és eróziója határozza meg. A lávacsövek akkor válnak barlangokká, ha a vulkanizmus alábbhagy, majd megszűnik, a csövekben a láva szintje fokozatosan csökken, s üreges járatokat hagy maga után.
São Miguel szigete nem idősebb 12 ezer évnél. A távolodó Eurázsiai- és Észak-amerikai-kőzetlemez határán létrejövő bazaltos szigetcsoport legnagyobbika e sziget. Fővárosa, Ponta Delgada alatt húzódik a sziget leghosszabb és legösszetettebb lávaalagút rendszere. A látogatható járatok közül a legismertebb a Gruta do Carvão.
Gruta do Carvão
Teljes hossza eléri a 2,5 km-t. Bejárata Ponta Delgada északnyugati részén, közvetlen a várost elkerülő főút mellett található. A barlangrendszer három szakaszra tagolható. Az egyes részeket torlaszok zárják el egymástól. Az ide látogatók kétféle túrán vehetnek részt. Az egyik naponta többször indul és néhány 100 m hosszú szakaszt tár fel. Ezen vettem részt én is. A helyszín biztosít munkavédelmi sisakot, melynek használata kötelező. A másik útvonal körülbelül 800 m hosszú. Ide már komolyabb felszerelés szükséges, de ez is biztosított. A barlang szűkebb szakaszaiba is betekintést nyerhetünk ezen a vezetésen. Ehhez viszont csak egyeztetett időpont alapján nyílhat lehetőségünk heti egy alkalommal. A lávacsövek közel húzódnak a földfelszínhez. A mi túravezetőnk mesélte, hogy korábban megtörtént már, hogy egy nehéz munkagép alatt beszakadt az út, mert a barlang és a felszín között csupán 25 cm vastag bazaltos réteg húzódott.
Földtani jellegzetességek
Az alagútrendszer bejáratánál már jól kivehetők a bazalt sztalaktitok (függőcseppkövek). A sima felületű, kúpos formák a láva gyors lehűlését követően megszilárdultak. Mészkő társaikkal ellentétben ezek a cseppkövek nem növekednek, mert nincs vulkáni tevékenység, mely táplálná ezeket. Viszont néhány kúpos forma végén megjelent pár milliméter vastagságban egy törékeny szilikátos réteg. A megszilárdult boltozat tetejéről lefolyó egykori láva a barlang oldalain lávapadokat hozott létre. A lávapadok összenövéséből keletkeztek a lávahidak. Ezeket a jellegzetes bazalt formákat több helyen sárgás színű anyag vonja be. A beszivárgó vízben az oldott állapotban levő vas-oxid festi sárgásra a kőzeteket. A vulkán jelenleg nem aktív. A szigeten az utolsó kitörést az 1800-as években jegyezték le.
Az alagút bejárata
(saját fotó, EOS M50)
Mellék járat
(saját fotó, EOS M50)
Fő járat
(saját fotó, EOS M50)
Bazalt sztalaktitok
(saját fotó, EOS M50)
Lávahíd
(saját fotó, EOS M50)
Sima felületű, kúpos cseppkövek
(saját fotó, EOS M50)
Sárgára festett mennyezet
(saját fotó, EOS M50)
A sárgás szín különböző árnyalatai
(saját fotó, EOS M50)
Beszivárgó vízcseppek
(saját fotó, EOS M50)
Vas-oxidtól pettyezett cseppkövek
(saját fotó, EOS M50)